1893-1910

Gyermekkor Besztercebányán

Hugyecz László Ede Besztercebányán született 1893. január 8-án, Édesapja Hugyecz György tehetős besztercebányai építési vállalkozó, édesanyja Skultéty Paula, akinek ősei több száz évre visszavezethetően lutheránus lelkészek voltak, egyikük a 16. században élt jeles hitvitázó, Scultéty Severin. A Hugyecz-család 1905-től egy, a családfő által tervezett, klasszicizáló villában lakott Besztercebánya központjában és a hat gyerek szeretetteljes légkörben nevelkedett a zegzugos házban. A családtagok magyarul leveleztek egymással és a magyar mellett egyaránt használták a szlovák és a német nyelvet is, nemzeti identitásukat - legalább is 1920-ig - természetesen élték meg.

László kilenc éves korától minden nyári szünetben építkezéseken dolgozott, első megbízatását egy szerződés megkötésére 13 évesen kapta apjától. Hugyecz György építőmester Rosenauer Lajos építésszel együtt prosperáló építési vállalkozást vitt Besztercebányán, többek között Sándy Gyula, Ybl Ervin és Walder Gyula terveit kivitelezték. Mielőtt beiratkozott volna a budapesti Királyi Magyar József Műegyetemre, megszerezte a kőmíves-kőfaragó-ács szakvizsgákat.

1910-1915

Egyetemi évek

1910-ben került Budapestre, a Magyar Királyi József Műegyetemre. Az egyetemen a korszak kiemelkedő, legtöbbet foglalkoztatott építészei közül kerültek ki professzorai, például Pecz Samu, Schulek Frigyes és Wälder Gyula. Tanulmányai mellett Hudec tovább dolgozott apja mellett is. Egyik legnagyobb munkájuk a besztercebányai Erdőigazgatóság kivitelezése volt, amit Walder Gyula tervezett. Az egytemen legkedvesebb tantárgya az ókori építészettörténet volt. Az elméleti és gyakorlati tárgyakon (építészettörténet, geológia, rajz, ábrázoló geometria, mechanika, műszaki fizika stb.) kívül a második félévtől kezdve tervezési feladatok is voltak, először különböző történeti stílusokban, később a stílusbeli kötöttségektől szabadabban falusi iskolát vagy az építész saját házát kellett megterveznie, diplomamunkája egy vigadó épülete volt. 1914. június 18-án Hudec László kiváló osztályzatokkal építészdiplomát szerzett. A budapesti építészkar a porosz műegyetemek mintájára a szakma műszaki alapjaira és a történeti stílusok ismeretére helyezte a legnagyobb hangsúlyt, ugyanakkor nagy gondot fordítottak a rajzkészség fejlesztésére is. Kiváló rajztudását, alapos formatani tájékozottságát, a szerkezet és a forma egyenértékű kezelését – mindazt, ami későbbi sikereit megalapozta – tanulóévei alatt sajátította el.

1915-1918

Az I. Világháború és a hadifogság

Diplomája után rögtön doktori témáját is kiválasztotta: a reneszánsz pártázatos építészettel szándékozott foglalkozni. Valamint Ybl Lajos is felvette irodájába, és meghívták a Műegyetem ókori építészet tanszékére tanársegédnek, ahol Nagy Virgil volt a tanszékvezető. Ragyogó karrier állt előtte, azonban az I. világháború kitörése megakadályozta, hogy elfoglalja egyetemi állását és megkezdje tervezői munkáját Ybl irodájában. A huszonegy éves építészt besorozták.

1915 áprilisában Hudec az orosz harctéren már mint műszaki tiszt működik. 1916 júniusában egy visszavonulás alkalmával esik orosz fogságba, addigra már megtanult lengyelül és ukránul is beszélni. Szibériába, Krasznaja Reckába kerül, ahol angol és francia nyelvtanulással és művészettörténeti tanulmányokkal foglakozik.

1917-ben tífuszt kap és a jobb lába is eltörik, néhány centivel megrövidül, és így felkerül az 1918 májusában induló dán vöröskeresztes hadirokkantvonatra. A vonat hetekig vesztegel Petrowski Závodban a Vörös Hadsereg és Kolcsak admirális csapatai között dúló harcok miatt, és mivel reménye sincs, hogy hazajusson, inkább megszökik. Hilokba jut, ahol nevére szóló hamis orosz útlevéllel a zsebében műszaki feladatokat lát el, de mikor megérkezik a cseh légió, tartva annak kegyetlenkedéseitől, illetve attól, hogy mint szlovák nevűt besorozzák, elindul kelet felé, és 1918. október 26-án megérkezik Sanghajba.

1918-1933

Építész karrier Sanghajban

Sanghajba érkezésétől kezdve a hivatalos iratokban Hugyecz már mint L. E. Hudec szerepel. R. A. Curry amerikai építész irodájában kezd dolgozni, ahol a klasszikus stílusokban és a mérnöki tudományokban való jártassága miatt néhány hónap múlva már irodavezető. A cég elsősorban a sanghaji nyugati koncessziók területén épít elegáns, historizáló köz- és magánépületeket (pl. Chinese-American Bank, American Club, Katz- és Beudin-villák). Hudec azonban megunja a neostílusok alkalmazását, és 1925 januárjában megnyitja saját építészirodáját, a ’30-as években ötven alkalmazott dolgozik irodájában. Két-három évenként tanulmányutakat tesz Európába, elsősorban Németországba, fáradhatatlanul tanulmányozza az építészeti nyelvet megújító stílustörekvéseket és a műszaki újításokat. A nemzetközi szaklapokon kívül járatja a magyar folyóiratokat is, többek között a modern mozgalmat propagáló Tér és formát. Terveiben invenciózusan átformálja az art deco, a német expresszionizmus és a nemzetközi modern stílus formanyelvét. Bár számtalan stílusban tervezett, a konstrukció, a műszaki tartalom mindig ugyanúgy fontos volt számára, mint a forma, a míves anyagokból kivitelezett részletek.

Család és a Hudec-hagyatékok

1922-ben megházasodik, felesége a Sanghajban született Gisella Meyer, akinek apja jómódú, brémai származású kereskedő, anyja angol nemesi sarj. A családi életet az első általa tervezett kertes házban kezdik el a Luzerne Road-on. Három gyermekük születik, Theodore 1923-ban, Martin 1925-ben és Alessa 1928-ban. A három gyerek miatt is nagyobb házra és kertre vágynak ezért eladja a Luzern Roadi házat, új telket vásárol és elkészíti a terveket. A Columbia Roadon (mai Panyu Lu) 1931-re elkészült épület homlokzati frachwerkes szerkezete jellegzetesen angol típus, ami elterjedt Németországban és Magyarországon is. Az épületet felújították és ma is látogatható, benne működik a Hudec Memorial Hall. Miután 1937-ben a fiait a katonai kadétiskolába küldte a kanadai Victoriába, ahol néhány rokonuk is élt, a kertes ház túl nagynak bizonyult a család számára, ezért kiadták és beköltöztek az újonnan épült Hubertus Court, 10 emeletes bérház egyik, belső kertre néző lakásába. Lányával és feleségével innen menekült el 1947-ben a kínai kommunista hatalomátvételkor és telepedtek le végül USA, Berkeley-ben. Soha nem tért vissza Kínába. 1958-ban bekövetkezett halála után felesége 43 évig élt özvegyként, 2001-ben a kanadai Victoriában húnyt el. Még életében a University of Victoria speciális gyűjteményének adományozta férje irattárát, melyet az építész maga őrzött meg munkásságáról az utókornak. Gyermekeik Amerikában és Kanadában alapítottak családot, a leszármazottaik közül Alvin Hudec (Theo Hudec fia) gondozza nagyapja és apja után megmaradt családi dokumentumokat, tárgyakat. A budapesti családi hagyaték megörzője és gondozója az építész unokahúga, Dr Jánossy Eszter  - Hugyecz Jolán lánya - a család Magyarországra települt ágának leszármazottja. A hagyaték anyagának megsimertetésében és digitalizációjában segít és közreműködik a Hudec Kulturális Alapítvány szakemberek bevonásával, pályázatok és egyéb források segítségével.

1931-1934

Ázsia első felhőkarcolója

Pályafutásának csúcsán, a húszas évek végétől a harmincas évek végéig a kínai pénzügyi és politikai elit legfelső rétegétől kapja a megbízásokat, s ez nem csak kivételes szakmai felkészültségének, kitűnő üzleti érzékének köszönhető, hanem származásának is. Mivel nem tartozott a „Treaty Powers” nemzetiségűek közé ezrét üzleti tevékenysége nem élvezte a területenkívüliségből származó előnyöket, így a kínai megrendelők tudták, hogy saját törvényeik rá is vonatkoznak. 1931-ben Hudec nyerte el Sanghaj első felhőkarcolójának, a Park Hotelnek a tervezését, ahol számtalan műszaki, pénzügyi problémát kellett leküzdenie. Az alapozás bravúros megoldásával ismét bebizonyította azt a kivételes tehetségét, hogy rövid idő alatt képes Nyugatról Keletre átültetni a legfrissebb technológiai újításokat és a modern építészet új szókincsét. Sanghaj történetében először történt meg, hogy egy nagy tömegű épület – mind között a legmagasabb – egyetlen centiméterrel sem süllyedt a talajba. Az 1932–1934 között épült, 22 emeletes felhőkarcoló az új kínai burzsoázia modernségre és eleganciára való törekvésének szimbólumává vált, és évtizedekig Ázsia legmagasabb épülete volt.

1947-1953

A vatikáni ásatások

1947-ben mindenét hátrahagyva menekül családjával Kínából, de korábbi befektetéseinek köszönhetően, az Egyesült Államokban letelepedve biztos egzisztenciát tud nyújtani feleségének és három gyermekének. Berkeley-ben már nem nyitja meg irodáját, számos tudományos és egyházi társaság tagja, és idejét főként a régészet, a történettudomány és vallásfilozófiai kérdések tanulmányozásának szenteli. Közben intenzívebben foglalkozik Róma topográfiájával és régi kedves témájával, a Szent Péter-bazilika és a nekropolisz építéstörténetével. 1947-ben, majd 1953-ban – feltehetően kitűnő jezsuita kapcsolatainak köszönhetően – megtekintheti a nagyközönség elől elzárt vatikáni ásatásokat. Egyelőre nem tisztázott, hogy statikus szakértőként valóban közreműködött-e a két jezsuita régész, Engelbert Kirschbaum és Antonio Ferrua vezetésével 1941-ben megindult feltárásban, tény viszont, hogy 1949-ben a San Francisco Society of the Archeological Institute of America meghívására előadást tartott az eredményekről, amit több helyszínen megismételt, és 1952-ben tanulmánya is megjelent a témában.

Élete vége felé így összegezte életpályáját:

„Látom, hogy lassan pappá lettem – de nem abban az értelemben, amit mint fiatalember gondoltam, de nemesebb alakban, s talán eredményesebben […]. Eredményesebb humanitárius munkát végezni. Akik tisztán anyagi életet élnek, azok olyanok maradnak az életük végén, mint az elején, akárcsak a kofferem az utazás elején és végén, ugyanaz, csak kopottabb.”

Dr. Csejdy Júlia művészettörténész Hudec Lászlóról szóló cikkeiből készült összeállítás

1918

Megérkezik Sanghajba mint menekült hadifogoly és L. E. Hudec nevet kezdi használni

1922

Feleségül veszi az angol-német származású Gisella Meyert, 3 gyermekük születik

1942

Tiszteletbeli magyar konzul, de 1944. októberben, a magyarországi nyilas hatalomátvételkor lemond és mint a Magyar Egyesület elnöke próbál segíteni menekülő zsidó családoknak.

1949

Első nyilvános előadása a San Francisco Society of the Archeological Institute of America  meghívására a római Szt. Péter bazilika alatti sírfeltárásról